Legutóbb hozzáadott termékek ×

A kosár üres.

Feketétől feketéig - 5. hét - A tenger 

Spanyol turistának angolul, aki anyanyelvén érteti meg magát a románnal, majd kiegészítve szállásadónk felé irányuló mondandónkat; a megjelenő német turistával angolul beszélünk, aki kicsiny román tudásával tolmácsol a román vendéglátónak.

Ezzel a kis bábeli nyitánnyal kezdődött a Duna-deltában eltöltött három napunk.

Călărași után több, mint 40km, vonalzóval meghúzott főúton haladtunk át Brăila felé; ez volt az első döntésünk, amikor tudatosan távolodtunk el a Dunától, az óriási szembeszél és a rendszeressé vált defektek megelőzése érdekében; ugyan távolságban nem rövidítettünk, de a kiszámítható útburkolat minősége nagyobb biztonságot adott, mint a kis falvak útjai. Slobozia előtt, messziről városnak tűnő, részben elhagyatott ipari komplexum szakította meg a síkságot.

_DSC2108-2

A szél egész este tombolt és másnap 80km-en keresztül, szembeszélként nehezítette az utunkat. A környéken a legnagyobb hangsúllyal a mezőgazdaság van jelen, augusztusi áthaladásunknak köszönhetően óriási mennyiségű dinnyét láttunk az útmenti árusoknál. A brăilai Nagy-sziget tövéből induló, negyven km mélyen a Duna bal partjába ékelődő öntözőcsatorna egyik óriási szivattyúháza mellett tartottunk pihenőt.

A sziget megközelítőleg kilencven százaléka művelés alatt áll, aminek a lehetőségét a hatvanas években biztosították a politikai foglyokkal elvégeztetett lecsapolásokkal, ezzel kivéve a területet a Duna árteréből. A megmaradt, kiemelt jelentőséggel bíró élőhelyet a brăilai Kis-sziget Nemzeti Park óvja, ami jelentős madárvonulási útvonalként, az év különböző időszakaiban, 169 nemzetközileg védett madárfajt tudhat magáénak és természetvédelmi szempontból a Duna-delta küszöbe.

_DSC2148-2

Brăilába érve hatalmas bevásárló központ köszönti az embert, majd lakótömbök váltják fel a látványt. Olyan érzésünk támadt, mintha itt mindenki, csak és kizárólag panel épületekben élne; ez az érzés csak erősödött a főteret elérve, ahol a templomot is lakótelep öleli körbe.

_DSC2164-2

Innentől már teljesen más érzelmi állapotban kezdtünk tekerni a célvonal illatát megérezve, ugyanis tudtuk, hogy Galati az utolsó város és az utolsó jelentősebb napi távolság mielőtt a Duna másik partján a torkolati szakasz fővárosába, Tulcsába érnénk.

A kikötőváros, Galati épp a mélykék alkonyatba karolt bele, mikor megérkeztünk határába. Gyors szálláskeresés és fürdés után a fáradtságtól kissé bódultan elmentünk vacsorázni, majd az üres utcákon, a langyos, időnként szemerkélő esőben egy hangulatos tekerésben volt részünk.

Másnap átkeltünk a Dunán a folyamatosan ingázó kompok egyikével és felkerült immáron utoljára a kerékpáros nadrág az utolsó pár kilométerre. Számomra a túra egyik legszebb és egyben legnehezebb szakasza volt, a dombok mögött előbújó többi domb és a többi domb után kacsintó még több domb miatt. Ez az útvonal mindenképp ajánlott bárkinek aki szereti a változatos tájat és a tenger közelségét, akár motorkerékpárral is hatalmas élmény lehet.

_DSC2259

Egy defekt miatt időnkénti pumpálást kellett beiktatnunk. Az eltolódott reggeli indulás miatt belelógtunk az estébe és megemelkedett pulzussal elkönyveltük a harmadik komolyabb kutyatámadásunkat.

_DSC2271A folyamatos, minden irányból hallatszó ugatás, a kivilágítatlan földút elvette a kedvünket a defektes gumi pumpálásától, így kiállva a nyeregből finoman felnin haladva jutottunk el a szállásra.

A szállásnak Bábel lett a neve érkezésünk után és a túra ezen pontjára elfogyott a szerencsénk. Sötétben érkezve, azzal kellett kezdenünk a szállásadónknál, hogy nincs személyi igazolványunk. Innentől kezdődött a nyelvi mámor, amely során el kellett magyarázni a román szállásadóinknak, hogy egy korábbi szálláson hagytuk a papírokat és egy románul beszélő barátunk segített egyeztetni velük, hogy erre a címre küldik.

A kommunikációban helyet kapott mutogatás, rajzolás, hat nyelv és részt vett benne kilenc fő. Sikerült.

Reggel Bálint a helyi kerékpárüzletben végig válogatta a különböző belsőket, majd az egyetlen használható opciót, egy MTB belsőt erőltettünk bele a külsőmbe. Tulcsából a tengerhez, egy, a Duna fő sodrának kialakított hetvenegy km-es csatorna vezet Sulina felé. A két főbb elágazást magába foglaló vízi útvonal igen forgalmas, tankhajótól a csónakig minden itt közlekedik. A Navrom hajózási vállalat nagy kompját lekésve, egy motorcsónakra fértünk fel.

_DSC2357-2

Sulinába érve egy finoman megroggyant város fogadott minket, természetesen a maga érdekes bájával, ami rendkívül vonzóvá teszi. A régi világítótorony mellett elhaladva, hosszú egyenes úton értük el a finom homokos partot.

A kora esti, hűvösebb levegőben egészen más illat terjengett, a tenger illata. Kissé remegő szívvel beleléptünk a tengerbe és megmosdattuk a két kereket is, ha már, ilyen sokáig elcipeltek minket. Hagytuk, hogy dobáljanak a langyos hullámok, majd egy rövid órára kicsit elengedtünk mindent.

_DSC2494-2

A parton magyar szóval találkoztunk. Aradi magyar származású feleség és román férje a parttól alig pár száz méterre idén indítottak kempinget, ahol este sült hallal és maradék születésnapi tortával vártak minket. Rövid beszélgetés és pár pálinka után magunkra maradtunk a székeken. Mindketten eltöltöttünk volna még pár napot, de a biztonságos hazaút kockáztatása nélkül nem volt megoldható, így a másnap reggeli indulás mellett döntöttünk. Hajnalban kitekertünk még a parthoz, megnézni a horizontból kibuggyanó napot. Gyors reggeli és pakolás után a városban kerestünk hajót, ami vissza tud vinni Tulcsába.

Az irataink szerencsére megjöttek a tulcsai szálláshelyünkre. Szétszereltük a kerékpárokat és a helyi kerékpárüzletből elkért dobozokba elcsomagoltuk őket, hogy szállíthatóak legyenek a Bukarest és Budapest között közlekedő nemzetközi vonaton.

_DSC2727-2Már második nap aludtunk 3 órát, de hazafele tágra nyílt szemekkel figyeltem mindent, meglepő volt a más léptékű járművel közlekedés. A huszonnégy órás hazaút alatt újabb két órát bóbiskoltam, míg Bálint időről időre álomba szenderedett. A Keleti-pályaudvarra érve vettem észre, hogy régóta nem voltak, ilyen letisztultak a gondolataim az egyértelmű fáradtság ellenére.

Az itthon töltött pár nap után a Háros-szigetnél előszőr megpillantva a Dunát, mintha az egész folyamot egyben látnám. Élesen, egy mondat fogalmazódik meg bennem:

„Már tudom, honnan jössz és hová tartasz!”

_DSC2879-2

Köszönjük a felkészülésben nyújtott óriási segítséget az Evobike-nak!

Hamarosan technikai összefoglaló a túráról.

Írd le véleményed!