Legutóbb hozzáadott termékek ×

A kosár üres.

Feketétől feketéig túra - harmadik hét

"Maradjatok srácok! Itt fog játszani a Fradi ezen a pályán, itt!" - mondta és mutatta a kerítés tövében ülő, telefonján épp sms-t pötyögő úr a herceghalomi futballpálya mellett. Fürdési lehetőséget és vizet is kaptunk, majd Fortuna József még a távolból is integetve útba igazított minket a közeli katonai bázis büféje felé.

Egy napja a Csepel-szigetről hárman indultunk Ráckevén áthaladva. A tassi zsilipen körbetekintve, megnéztük a déli szigetcsúcs fáit. A határig folyamatos síkságon haladtunk, ahol egy helyen Dunaújváros túlparti kéményei és gomolygó, piszkos fehér füstfelhői, majd a kis városok és falvak templomtornyai emelkedtek ki a kékes, párás horizontból.

A meditatív tekerést, csak Kalocsa késő délutáni fényei törték meg. A templom előtt végighallgattuk egy tanonc orgonagyakorlását, hol hangosodó, hol halkuló hangerővel, ahogy a mester, pihenésképp körbejárt a bejárat fölé magasodó erkélyen.
Másnap a határnál búcsút intettünk István barátunknak és Apátin Duna parti üdülőövezetében kempingeztünk másodmagunkkal a teljes kempingben.

A következő két nap a magunkkal való küzdelem jegyében telt. 

40°C körül felülve a kerékpárra minden szépen lassan beszűkül. A kezdeti forró szél, a lánc halk gördülése, a kamionok dühös prüszkölése a hátunk mögött és a menetszél zaja mind elhalkul. Végül minden csontig letisztul és csak a gondolatok maradnak. Majd, mikor a gondolatok elcsendesednek, előjön pár üvöltés és görbült hátú útszéli zihálva pihenés. Nap végén a tükörbe nézve, csak egy megtört arcot lát az ember és fura mód ez az arc másnap megteszi ugyanazt a távot, csak egész napos szembe szélben.

A csütörtököt és pénteket magába foglaló minipokol közepette igazi megnyugvást jelentett Újvidék (Novi Sad) várának és az 1944-ben, a város felszabadítása előtt felrobbantott híd talapzatának megpillantása a Duna jelenlétével a képben.

A nagyváros körüli szőlőültetvények adta potenciálra épít több kistelepülés, olyan városképpel, amit addigi szerbiai tartózkodásunk alatt még nem láttunk.

A magasabb dombság kisimulása után egészen  Belgrádig a szerb szántóföldi növénytermesztésre jellemző, hosszan elnyúló táblákat láttunk, ellentétben a hazai gyakorlattal. Ezen a szakaszon (kb. 70km) találkoztunk az egyik nagy vetőmagelőállítással és növénynemesítéssel foglalkozó cég kísérleti parcelláival is.

Estére a Belgrád előtti kempinghez értünk, ami igazi izgazott kis hely, mindenki innen készül nagyobb ugrást tenni az útja során. Körülöttünk terepjárós olaszok, szörfös franciák és rengeteg lengyel átalakított, piros Volgswagen kisbusszal. A folyamatos szél és a villámlás, a várt hang nélkül, fokozza a finom feszültséget.

Reggel Belgrádba indulva már csak egy olasz család van mellettünk az "ismerős" arcok közül. A városba érve érződik a szombati turistaáradat. A forróságban eltöltött pár óra után továbbgurulunk, már a párát lehelő felhők felé.

Egy óra elteltével belecsúszunk a szemerkélő esőbe, majd a viharos közepét is elérjük a frontnak, ami  ellenkormányozandó széllökésekkel és bugyborékoló cipőt okozó csapadékkal ajándékoz meg minket. Mire a kiszemelt szállás előtti településre érünk a szakadó esőben, kiderül több autóstól, hogy nincs kemping, csak sátorhely akad. Továbbhaladva egy "cyclist gasthaus" táblára alapozva még benézünk egy kis üdülőövezetbe, korántsem jó lelki állapotban  a sötét és az eső, szél páros miatt, azonban sehol sincs feltüntetve, hogy hova kéne menni, fényt pedig talán két házból látunk kiszűrődni. Az immáron, a délelőttihez képest 20 °C-al alacsonyabb hőmérsékletben egy erdőszélet nézünk ki, szálláshelyként. Gyors sátorállítás, rudazattörés, szél, eső és már hideg után a félig beomlott sátorba gázégővel fűtünk be. Éjszaka a sátorfaltól átnedvesedett pamutpólót, nedvesen is melegítő dzsekire kell cserélni. Másnap még megtörtebb arc, mint az előző napokban.

A vasárnap elejét esöben tekerjük le, gyönyörű homokbuckákon vezet át az út egészen a második kompozásunk helyszínére Stara Palankába.

A kompozás eszméletlen nagy élmény volt, hatalmas víztömegen haladtunk át, ami után kitárult a Vaskapu felvezető szakasza.

Aztán rákezdett az eső, először, csak szitálásként aztán kedves, kövér cseppekben. Galambócot elérve, a helyi benzinkútnál, a szomszédos gumiszerviz dolgozóinak vasárnap esti találkozójának morajlása mellett, a nap felfüggesztésében állapodunk meg, már a második nap egymás után. Még nyitva találjuk a város információs irodáját, akiken keresztül megtaláljuk az egyetlen hotelt, aki tud fogadni minket. A hotel lépcsőjén felfele mászó Bálint lépteit figyelve felvillan bennem Fourtuna József költői kérdése, a túra koncepciójával kapcsolatban: "Ne haragudjatok srácok, ti betegek vagytok?"

A szoba zárjának második klattyanása után felmerülő forró fürdő gondolata egy szót juttat eszembe: megnyugvás.

Írd le véleményed!