Legutóbb hozzáadott termékek ×

A kosár üres.

Feketétől feketéig túra - második hét

Deggendorf után Passau következett, a kettő közötti táv pedig a pihenőnapunk ötven egynéhány kilométere volt. Passau elragadóan gyönyörű és ennyi idő alatt bejárhatatlan város.

Természetesen a középsö földnyúlványról megnéztük a Duna az Inn és az Ils összefolyását, ahol látványos sebességgel érkezik egymásba a nagy víztömeg. Körbejártuk a földnyelveket, majd átléptük Ausztriába a Duna jobb partján.

Másnap a Passau Linz szakaszt mindkettőnk kiemelkedően szépnek ítélte, egyrészt a kanyargó Duna és a fölé magasodó kisebb hegyek, másrészt az eslő osztályú aszfaltburkolatra árnyékot vető fák miatt.

Már csak a hossza, a bal és jobb part között járó kerékpárszállító kishajók és a helyenként található kempingek miatt is kíválóan alkalmas könnyed túrákhoz.
Linzbe érve teljesen más kép fogadott minket, mint addig. Az eddigiekhez képest egy kevésbé mutatós város, bár ez betudható annak, hogy elsősorban iparáról híres.

Késő délután kitekerve a belső, városi szakaszról lett szembeötlő, hogy itt rengetegen sportolnak a munkaidő végeztével. Minden korosztály képviselteti magát elsősorban kerékpározásban, de a görkorcsolyától, a kajakon át a futásig minden megjelenik. Már a Regensburgban töltött vasárnap is furcsa volt, hogy nem akart elfogyni a fürtökben érkező kerékpáros tömeg, de mostanra nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a jó, sportolásra alkalmas infrastruktúrát ki is használják a helyiek (is).
Linzből Melkbe indultunk, ahol a Duna egyik mellékágából strandot alakítottak ki, a mellette fekvő kikötőből pedig sorra indulnak a kis motorcsónakok a fő ágra.

Melk után egy újabb szoroson szalad át a folyam a főként déli lejtőkre települt városkák, többek között Willendorf alatt. A kis macskaköves, szűk utcák és a mered hegyoldalakon lévő teraszos szőlőültetvények mediterrán hatást kölcsönöznek a környéknek.

A megszámlálhatatlan vendéglő, csöndesen morajlik az emberek hangjától. Az esti áttekerésünket a szoroson, csak a rendes fényerejű lámpáink hiánya korlátolta, ezek megléte mellett rendkívül hangulatos esti túrát lehet tenni a kisvárosokban.

Másnap a szoros zárótelepülésén a turistacsoportoktól alig lehetett elférni, így nyugodt szívvel mondhattuk Kremsből kiérve, hogy jobb volt az esti sétatempós áthaladás.
Innen Bécs felé tekerve jellemzően hosszú, napos egyenesek vezetnek Tullnon keresztül, ahol átléptük az első ezresünket a túra során. Bécsbe érve ismét ráébredtem, hogy akárhányszor járok itt, olyan, mintha a város sem értené, hogy mit keresek benne és én sem értem mit keresek Bécsben.

Teljesen idegen város számomra a többszöri látogatás ellenére.

 A város szélén fekvő olajfinomítón sötétben haladtunk át, amit ismét csak ajánlani tudunk esti túraként; furcsa, kicsit ijesztő élmény a hangok, szagok és fények keveredése. Az estét a Duna menti természetvédelmi területen lévő Schönauban töltöttük.

Pénteken Pozsonyon keresztül Rajkánál megtettük a harmadik határátlépésünket, majd továbbindultunk Győrújfaluba. A magyar határt átlépve, majdnem két hét után, érdekes volt, hogy értjük a beszélgetéseket és nehéz  volt visszaszokni az útburkolat igen változó állapotára. Sajnos az Eurovelo 6 kerékpárút Magyarországon nem mindenhol teljesen letisztult, helyenként normális közlekedőtempót csak ballonosabb 32-es gumiméret fölött engedhetünk meg.
Szombaton Győrben időztünk egy kicsit a szabadstrandon, amíg egy centrírozásra és külső cserére vártunk.  (A külső cserét egy padkázás miatt megszakadó erősítőszálak és kidudorodó gumioldalfal indokolta, amit a rágópapíros és ducktapes megerősítésünk még elvitt közel 500 km-en, Magyarországig.)

A szombat este már Esztergomban ért minket, ahol naplementénél a bazilika kivilágítását adó lámpák fényében sok ezer kérész megannyi csillagként örvénylett, jó másfél óráig.

Rövid sötétben tekerés után Szobbal szemben akadtunk szállásra.
Vasárnap, azaz a túra tízenegyedik és egyben második pihenő napján Visegrádtól a Csepel-szigeten fekvő otthonunkig tekertünk, közben megejtve egy gyors valutaváltást az alsó szakaszra. Bálint javaslatára hétfőn még itthon tartunk egy pihenőnapot, majd kedden reggel indulunk a valószínűleg teljesen más élményeket adó második felére a Feketétől feketéig túrának.

Írd le véleményed!