A hágó után Románia szinte egy összefüggő falunak tűnt. Sosem tudtuk, hogy hol van vége az egyiknek és honnan kezdődik a másik, mert teljesen egybenőttek. Romániában már nem couchsurföltünk többet, végig sátoroztunk. A határt Turnu Maguelénél léptük át, ahonnan komppal tudtunk a bolgár Nikopol városba átjutni. Az utolsó 5 km nagyon durva volt Romániában, végig macskakő, míg a bal oldalunkon egy sárgás füstöt okádó gyárat hagytunk el. Az útlevélellenőrzésnél nagyon meglepődtek, hogy biciklivel utazunk. Azt sajnos nem ellenőriztük le előre, de minden nap csak 2 komp megy, egy reggel 10-kor, egy másik pedig délután 5-kor. Mi 3-ra értunk oda, ezért 2 órát vártunk. Még jó hogy nem 5:10-re értünk oda! Románia pár szóban: nagyon kedves emberek, szép táj, rossz utak, olcsó fagyi. :-)
Bulgáriában az első pillanatok inkább kellemetlenek voltak: 1. ránk szóltak, hogy ne fényképezkedjünk a Bulgária táblábnál 2. meglepődtek, amikor pénzt akartunk váltani a határon és mondták, hogy a legközelebbi váltóhely 50 km-re van 3. Terminal adót kellett fizetni. Innentől kezdve viszont nagyon kellemes élmények értek. Az utak nagyon jók voltak, tök jól lehetett haladni. Az emberek iszonyatosan kedvesek, mindenhol odajöttek hozzánk, kérdezték, hogy honnan jöttünk és amikor mondtuk, hogy magyarok vagyunk, akkor rögtön mondtak pár szót, mint pl. Jó napot, szeretlek, csókolom. A táj pedig mindenfelé nagyon szép volt, minden "sarkon" sátorhely akadt és a faluk is rendezettek voltak. Nagyrészt sátraztunk, kétszer couchsurföltünk, először Veliko Tarnovoban, aztán Nova Zagorában. VT-ban Tihomir volt a vendéglátónk, akinek a tanácsára egy kisebb úton indultunk Törökország felé. Nem véletlenül mondta, hogy menjünk arra, tényleg nagyon szép helyeken jártunk. Találtunk egy tavat is, ami annyira megtetszett, hogy ott töltöttünk egy egész napot. Jó volt egy kis pihenés, mert utána az ediggi legrosszabb minőségű úttal sikerült találkoznunk. Már a nova zagorai vendéglátónk is megírta sms-ben, illetve táblát is láttunk, hogy le van zárva az út és az is kiderült, hogy az útminőség miatt, de csak azt gondoltuk, hogy biztos tele van gödrökkel. A gödrök felfelé nem olyan zavaróak, mert az ember úgyis lassan halad, így bőven van ideje kikerülni. Nos, az út nem gödrös volt, hanem teli volt kövekkel, az egész egy ilyen kőgörgeteg volt. Én több helyen leszálltam és csak tolni mertem, mert féltem, hogy elesek. Néha akkorákat dobott rajtam, hogy majdnem leestem a nyeregből. Szóval kapott a gumi és a küllő rendesen ezen az úton. 16 km-en keresztül tartott. Félix jól bírta, nem értette, hogy mi bajom van, míg nekem felmerült a kérdés, hogy miért is indultam el ezen a túrán... Szerencsére a csúcstól hirtelen jóra váltott az út és már tudtunk menni rendesen és elég könnyű is volt, hiszen nagyrészt lejtett az út egészen Nova Zagora-ig.
Bulgáriából nem egyenesen mentünk Törökországba, mert úgy tudtuk, hogy csak autópálya van, ezért egy rövid szakaszon (35 km) áttekertünk Görögországon is. Törökországban Edirnében, rögtön a határ után aludtunk egy nagyon kedves vendéglátónál, Emrénél. Innen a tervezett 3 helyett 4 nap alatt sikerült elérni Isztambulba. Állandóan fel-le ment az út, úgy hogy közben azért nagyjából szintben maradtunk végig. Most Isztambulból írok. Ez egy nagyon nagy város, állítólag 13 millió lakossal, ami a falvak után elég forgalmas, jó nagy a kontraszt.
Fotógalériák:
Képek:
http://picasaweb.google.hu/felix.kovacs/BikeToAsiaRomania#
http://picasaweb.google.hu/felix.kovacs/BikeToAsiaBulgaria02#
http://picasaweb.google.hu/felix.kovacs/BikeToAsiaGorogorszag#
http://picasaweb.google.hu/felix.kovacs/BikeToAsiaTorokorszag#
