mikezsofia blogja

Az első 10 nap

2010.04.24.

Mi is történt eddig? Hát, egy csomó minden. 10 napja bringázunk, ebből olyan 1,5 nap pihenővel.

3 éjszakát töltöttünk Magyarországon. Ez idő alatt elkísért minket Csávó, Félix barátja. Fogadást kötöttek, hogy eléri-e Félix Teheránt vagy nem és szeretett volna megbizonyosodni, hogy legalább még Magyarországon nem tesszük fel a bringánkat egy vonatra. :-) Nagyon jó társaság volt, még egyszer köszi a kíséretet. Vele nagyon sokat lehet nevetni mindenfélén. Pl azon, hogy milyen "meggondolatlanság" volt Félixtől, hogy nem hozott magával egy tartalék forrasztó pákát. Ugyanis van nálunk egy. De mi van ugye, ha esetleg eldől a bicikli és pont a pákára esik? Hol marrad a tartalék forrasztó páka? Gondolom nem sokan indulnak el biciklizni egy ilyen elengedhetetlen felszerelés nélkül.

Kiskunfélegyházán sikerült e helyi tv-ben is szerepelni. Ott egy barátnőm szüleinél aludtunk, Julika, az anyuka pedig annyira izgatott volt az út miatt, hogy egy tv-s interjút el is intézett rögtön.

Romániába közel egy hete értünk. Rögtön pár km-rel a határ után megkergetett minket 2 kutya. Én eléggé félek a kutyáktól, főleg ha ugatva rohannak utánam. Lélekjelenlét hiányában csak gyorsítani tudtam, ami mint már tudom nem a megfelelő reakció. Félix rájuk kiabált egyet-egyet és már meg is álltak. Ez az eset aztán többször megismételődött. Nagyon sok kutya van Romániában. A kóbór kutyák nem bántanak, inkább félnek. A házőrzők viszont valahogy kijutnak a kapun és szaladnak is utánunk.

Aradon, Déván, Petrozsényen keresztül most Ramnicu Valcea-ba érkeztünk. Ma 2 hágón és 122 km-en vagyunk túl. Igaz, azért lett ennyi, mert tegnap csak 20km-t mentünk, igaz 600m-t emelkedtünk. Jaj, nagyon meredek volt, nekem le is kellett szállnom, mert már csak tolni bírtam és azt is nagyon nehéz. Aztán megállt mellettünk egy autó, mondták, hogy már láttak minket Hátszegnél is és kérdezték, hogy honnan valósiak vagyunk. Miután mondtuk, hogy magyarok, akkor kiszállt a kocsiból egy nő, aki tudott magyarul és mondta, hogy fent van egy házuk, majd álljunk meg náluk. Így is történt, kaptunk egy forró csokit. Ahogy ott ücsürögtünk egyre inkább gyülekeztek e felhők, közben a hőmérőt is megtaláltuk, ami 4 fokot mutatott és mikor rászántuk magunkat, hogy elinduljunk, akkor a hó is elkezdett esni... hát, nekem nem volt nagy kedvem hóesésben hágóra feltekerni... így esett, hogy ott maradtunk és csak 20km-t mentünk aznap.

Azt hiszem a mai nap volt a leghosszabb. 6-kor keltünk a félbemaradt hágóval kezdtünk, mint reggeli bemelegítés. 1580m magasra mentünk, fent már hó volt. Fent találkoztunk 7 kölyökkutyával, nagyon aranyosak voltak és egész sokáig követtek minket, az egyik vagy 15km-en keresztül, remélem hazataláltak mind. Lefele nem tudtunk nagyon gyorsan jönni, mert az út teljesen fagyott, elég rossz minőségű és sáros is volt. Kicsit félelmetes is volt. Nagyon nagy csend volt, iszonyatosan hideg volt. Többször megálltunk, hogy megmelegítsük a szétfagyott kezeinket. Aztán egyszer csak, mintha valamim medve hangot hallottunk volna. Előtte viccelődtünk arról, hogy majd megesz a medve, de akkor már nem tűnt olyan viccesnek. Utólag valószínűleg csak a távoli favágók hangját hallottuk. Leértünk a Vidra tóhoz, ami után egy újabb hágó következett. Mikor felértünk még csak 30km-t mentünk és már délután 1 óra volt és még előttünk volt 80km. Innen azért valamivel barátibb volt a nehézség, hiszen szinte végig lefele gurultunk. A táj nagyon szép volt, igazi mesebeli.

Eddigi tapasztalatok:

Sokkal nehezebb cuccokkal menni. :-)

Állandóan éhesek vagyunk és közben fogyunk. Néha, amikor eszek olyan érzésem van, mintha állat lennék, mindegy hogy mit, csak valami kaját tegyek a számba. Lefekvés előtt eszünk és reggel éhesen ébredünk. Azt hiszem, már azokat a kajákat is megenném, amiket eddig nem is szerettem.